- Akkor beírhatom a naptárba a jövő hét szerdát? Este 7 óra megfelelő lenne Önnek?
- Ez egyszerűen felháborító! Pimasz! Szemtelen! Azt hiszi bárkivel elmegyek randizni?
- Kérem, ez nem randi, ez „csupán” egy vacsora.
- Azt hiszi a fenekem alapján meg tud ítélni?
- Nem…
- Meg… megfoghatom?
- Ennyire kíváncsi vagy?
- Iii… igen…
Hajdanán Olivér volt az osztály „legnyeszlettebb” fiúja: vékony volt, alacsony is, és ha még mindez nem lett volna elég, egy nyári szünet után dauerolt hajjal jött szeptemberben az iskolába. Fogadott, vesztett.…
„Ez az én estém lesz” - gondolta a nő - „ma csak azt teszem, amihez kedvem van”.
Beállt a zuhany alá, testét illatos olajokba áztatott tengeri sóval dörzsölte át, hogy bőre még puhább legyen. Mikor készen lett, óvatosan itatta fel magáról a vízcseppeket, bőrébe testápolót masszírozott, hajára egy…
Messziről látom, hogy kiszúr magának, miközben lassan haladok felé, figyelem, ahogy számláz.
Csak egy kis vacsorának valóért ugrottam be a sarki közértbe: túró, tejföl, gyümölcs van a kosaramban.
Évek óta ide járok, ismerek mindenkit, ha nem is név szerint, de őt még nem…
- Azt mondtad: Károly-híd.
- Jó, de mennyivel egyszerűbb itthon, nem?
- Végül is a csehek nem tudnak olyan jó fagyit csinálni, mint a magyarok...
- Még egy nyalást?
Magas volt és széles vállú, messze kimagasodott a többi utas közül, akik szintén a peronon várakoztak. Vállain majd' szétrepedt a rosszul szabott öltöny zakója, inge alól jól láthatóan domborodtak a kockák a hasán, bájos babaarcán huncut mosoly suhant át, miközben rám pillantott. Elolvadtam a…
- Legyen Milano! Oda fillérekért lehet repülőjegyet venni.
- Áhh, legyen inkább Madrid!
Ülünk a térkép fölött, és találomra bökdösünk városokra. Mindketten imádunk utazni, talán pont ez (is) az, ami összehozott minket.
- Drááááágáááám, mikor lesz kész az ebéd? - G. hangja valahonnan nagyon lentről jön.
- Türeleeeeeem, nemsokára! - kiabálok vissza neki. - Nagyon éhes vagy?
- Kibírom! Akkor befejezem, amit elkezdtem! - kiabál vissza.
- Szükséged van egy új fehér nadrágra! - húzott föl G. az étteremben az asztal mellől.
- Tessék?! - néztem rá értetlenül.
- Csak gyere, mutatok valamit. Bízz bennem! - nézett mélyen a szemembe, megfogta a jobb kezemet és a közeli üzlet felé vezetett.
- Van két színházjegyem a hétvégére. Ráérsz?
- Hááát… öööö…
- Mi az, nincs mit felvenned? Lassan kidől a gardrób oldala!
- Neeeem, dehogy.
- Akkor? Páholyjegyünk van, meglátod szuper lesz!